Kakukkparaziták


Szürke légykapótirannusz kakukkparaziták a barnafejű gulyajáró egy becsempészett tojásával A fészekparazita életmódot követő fajok számára rendkívül fontos, hogy a gazdamadár ne vegye észre, hogy fészkébe idegen tojás került, illetve ha netán észre is veszi, kakukkparaziták tudja megkülönböztetni az idegen tojást a sajátjaitól.

kakukkparaziták

Ennek érdekében az egyes fészekparazita kakukkparaziták többnyire viszonylag kevés gazdafaja van, és az általuk rakott tojások méretben és mintázatban is kakukkparaziták a gazdamadár jellemző tojásformájához. További kakukkparaziták a fészekparazita fajoknak, hogy többségük fiókája gyorsabban és nagyobb méretűre nő, mint a gazdamadár fiókái nem ritkán már a hpv tünetmentes ember is megelőzi a fészek többi lakójátezzel arra késztetve a szülőállatokat, hogy neki adják a legtöbb táplálékot, hiszen a fészekaljból ő látszik a legéletképesebb egyednek.

kakukkparaziták

Emiatt a gazdamadár fiókái lassabban, nehezebben fejlődnek, és elég gyakori, hogy a gyorsabb növekedésű fészekparazita fióka ki is lökdösi őket a fészekből, hogy több helye kakukkparaziták a fészekben, illetve ne legyenek kakukkparaziták.

Ha már a fészekparazita fióka kikelt, akkor a szülőmadarak rendszerint nem ismerik fel, hogy teljesen más kinézetű fiókát táplálnak, mint saját utódaik, hanem szívósan hordják a táplálékot a parazita fiókának, amely közvetlenül a kirepülés előtt, egyes esetekben akár már többször akkora is lehet, mint nevelőszülei például ökörszem által nevelt kakukkfióka esetében.

kakukkparaziták

Ebből az egyedfejlődési stratégiából fakad, hogy a fészekparazita madárfajok zöme egy parazitált fészekbe csak egy tojást rak, hiszen máskülönben az egyazon fészekben együtt nevelkedő parazita fiókáknak egymással kellene rivalizálniuk a táplálékért, és egymás túlélési esélyeit csökkentenék. Típusai[ szerkesztés ] A kerceréce kakukkparaziták gyakran rakják kakukkparaziták tojásaik egy részét más tojók fészkébe.

kakukkparaziták

A valódi vagy obligát fészekparazitizmus mellett — ez azokra a madárfajokra jellemző, amelyek sosem raknak fészket és minden esetben idegen madarakkal keltetik ki, illetve neveltetik fel az utódaikat — létezik fakultatív fészekparazitizmus is. Ez esetben a parazita faj kakukkparaziták saját maguk is foglalkoznak utódneveléssel, de ha éppen alkalom kínálkozik arra, hogy kakukkparaziták tojásukat idegen fészekbe csempésszék, és ezáltal a költés és az utódnevelés fáradalmait másokra hárítsák, akkor készséggel élnek a lehetőséggel.

Ez utóbbi szaporodási stratégia azt az előnyt is magában hordozza, hogy az kakukkparaziták által nevelt fészekalj netán bekövetkező pusztulása esetén is marad némi esély kakukkparaziták saját genetikai állományú fióka felnevelkedésére. Cserregő nádiposzáta kakukkfiókát etet A fészekparazitizmus legjellemzőbb képviselői a kakukkfélékamelyek közül Magyarországon kakukkparaziták gyakori faj a kakukk ; [2] utóbbinak jellemző gazdamadarai egyes bokorlakó erdei vagy nádi énekesmadarak, mint például a vörösbegynádirigó vagy éppen az ökörszem.

Általában költésparaziták a vidafélék és a csirögefélékilletve a kakukkparaziták jó néhány faja is, a fakultatív költésparazitizmusra pedig a récefélék közt találni jellegzetes példákat.

kakukkparaziták

Ismert a költésparazitizmushoz hasonló életmód a rovarok körében például a darázsméheknél vagy a hangyaboglárkáknál és egyes halfajok között is, mint például a kakukkparaziták Synodontis multipunctatus esetében.