Zöld tengeri féreg


Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben. A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak. A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül. Ez a rend fajokban rendkívül gazdag, olyannyira, hogy családot is negyvennél többet különböztetünk meg a rend keretében. A famíliáknak egyik sorát mint szabadon élő soksörtéjűeket: Errantia, állították szembe a többi helyhez kötött: Sedentaria, illetőleg csőlakó: Zöld tengeri féreg csoporttal.

Pontosabb vizsgálatokra azonban kiderült, hogy a családok természetes rokonsági viszonya ellentmond ennek a biológiai csoportra való beosztásnak. Az általunk ismertetendő családok képviselői tisztán tengerlakók, melyeknek kopoltyúi, ha egyáltalán képződnek, a háti oldal lábcsonkjaként fejlődnek.

Félmilliárd év viszontagságait is túlélte e legnépszerűtlenebb állatcsoport

A szelvényekről ezenkívül gyűrűzött tapogatók is nyúlnak ki. Fejük mellső részén, a száj előtt, fejlebeny képződik. Ez a lebeny megfelel a prostomális szelvénynek. A szemek és a tapogatók ezen a nyújtványon vannak elhelyezve. Az állatok áldozataikat éles, horgos állkapcsokkal és fogakkal ragadják meg, melyek az ormánybél kitüremkedésével jutnak napvilágra.

A szabadon élő Polychaeták többnyire fémfényben csillognak s a sörték váltakozó színes fényt vernek vissza.

zöld tengeri féreg kerek féreg a gyomorban

Heteronereis oldallábai nagyítva A fenti ábráról, mely a francia búvárnak, Quatrefagesnak művéből van kivéve, világosan meggyőződhetik az olvasó arról, hogy az egyes szelvények oldalfüggelékei minő gazdagságban fejlődnek. Az ábra egyik Nereis-fajtának a szelvény szélét szemlélteti. A és B a lábcsonk felső, illetőleg alsó ága; a az egyik felső és f az egyik alsó tapogatót jelzi, melynek tövében a levélszerű pikkely k képződik; b és zöld tengeri féreg a felső ág kopoltyúlemezeit jelzik, melyek közül c a sörtével megrakott szemölcsszerű véget borítja; e és i pedig a hatalmas támasztósörtét jelölik.

Az alsó lábcsonkág kopoltyúlemezét g-nél látjuk, amely szintén az alsó sörteviselő szemölcsöt h födi. Ez az egyetlen szelvényen kiképződő mindenféle nyújtványzat a különböző fajokban nagy változékonyságnak van alávetve s lényegében véve ezen alapszik a tengeri sörtelábúak fajainak sokfélesége.

Zöld világítóbombákat találtak a tenger mélyén - képes, filmes beszámoló

A rend élére a tengeri hernyókat, vagy tengeri egereket, vagy nemezférgeket: Aphroditidae szokták állítani. Hermione hystrix Sav.

Szervezettani jellemzésük Másodlagos testüreggel schizocoeloma rendelkező, triploblasztikus ősszájú állatok, a test újabb szelvényekkel való gyarapodása kaudálisirányban történik. Feji végüket a szelvénynek nem tekinthető fejlebeny és az azt követő, szájnyílást tartalmazó peristomium alkotja. Ez után következik a szelvényes test, majd a testvéget alkotó pygidium, rajta a végbélnyílással. Szelvényenként hám eredetű sertéket viselnek, amelyek morfológiája és elhelyezkedése rendszertani bélyeg.

Ezek háta, mint ábránkon látjuk, nagy pikkelyekkel van fedve. A fejen rendszerint három tapogató van, kettő oldalt, egy pedig középütt. Mindnyájuknak 2—4 szemük van, amelyek gyakran piciny nyelecskéknek a hegyén ülnek és mindenkor kicsinyek. Némely nemzetség testén a rendes egyszerű és összetett zöld tengeri féreg kívül hosszú szőrökből takaró képződik, amely, különösen a szegélyen, a trópusi madarak pompás tollazatához hasonlóan színt játszik és sűrű elhelyezkedésével háti pikkelyeket a szemlélő elől teljesen elfödő szőrszövedékké lesz.

Ez alatt az összefüggő takaró alatt mégis bizonyos nyílásokon keresztül víz áramlik a szelvények felső tapogatói fölött fekvő kopoltyúkhoz. Ennek a familiának bámulatosan szép alakjait Schmarda világkörüli útjában a melegégövi tengereknek csaknem minden partján megfigyelte.

zöld tengeri féreg hpv és vizelet fertőzés

Nincs festő, aki ezeknek az állatoknak fémfényben csillogó és minden mozgás alkalmával változó csillogását vissza tudná adni. A tengeri hernyók zöld tengeri féreg a bélcső elágazódását kell felemlítenünk. A háton zöld tengeri féreg fedett Aphrodite-fajok közül a félláb hossznyi A. Mellékelt ábrán látható Hermione más fajoktól a hát nemezének és más apróbb bélyegek segítségével különböztethető meg. A Hermione hystrix Sav. Ha a kifogott férget többször megmossuk s így az őt hasi ráktípusok fedő piszok nagy tömegétől megszabadítjuk, akkor lebilincselő, csillogó külső tűnik elő.

A Hermione tüskéi sokkal veszedelmesebbek, mint a sündisznóé, amennyiben féregmegelőzés milyen gyakran s így szúrás után a bőrben maradnak s ha mozgatjuk, befúródnak. Mindamellett a Hermioneknak és a többi Aphroditéknek sok ellensége van, mert a ragadozó halak, különösen a kisebb cápa-félék állandóan táplálkoznak velük s így nagymértékben pusztítják. Rendkívül jellegzetes a Lycoridák családja; ezek ragadozó lények s ez a természetük állandó nyughatatlansággal, nagyfokú gyorsasággal és csodálatos biztonsággal van összekötve.

Idemellékelten szemléltetjük a Nereis cultrifera Grube fejét melyen a, b, és c a tapogatókat, d a harapófogószerű állkapcsot és e piciny fogacskáknak több csoportját jelzi. A Nereisek nemzetségébe több mint száz faj tartozik melyek közül az európai partok lakói közül a megbeszélt fajon kívül a N. Nereis cultriforme Grube. A Lycoridák ivari életével kapcsolatban néhány különleges jelenséget ismerünk meg.

Zöld világítóbombákat találtak a tenger mélyén - képes, filmes beszámoló Pesthy Gábor A Science legújabb száma arról tudósít, hogy amerikai kutatók férgek egészen egyedülálló csoportját fedezték föl több ezer méteres mélységben. A San Diego-i Scripps Oceanográfiai Intézet  munkatársai távirányítású tengeralattjáróval kutatták a Fülöp-szigetek, valamint az Egyesült Államok és Mexikó nyugati partvidékének vizeit. Az expedíció során hét - eddig ismeretlen - szabadon úszó gyűrűsféregfajra bukkantak méter közti mélységben.

A búvárok régebben Heteronereis néven egyik külön nemzetséget különböztették meg, mely a Nereisektől abban tér el, hogy a fej végén igen hosszú tapogatói és jó látószervek vannak. Evezői is erősebben zöld tengeri féreg s egyúttal a test hátsó kétharmadában a szelvények alacsonyabbak, mint a mellsőben, az evezők azonban itt sokkal hosszabb sörtéket viselnek, mint elől. Ehlersnek sikerült kimutatnia, hogy némely Nereis-faj közvetlenül ivaréretté válása előtt, ebbe a Heteronereis-formába alakul át, amely alakban szabadon úszó életmódra tudnak áttérni.

Ilyenképpen a fajt nagyobb területre terjesztik el, mivel a közben ivaréretté vált állatok ivari termékeiket a szabad vízbe hullatják alá s így a fiatalok az álcaállapot után új lakóterületeket népesíthetnek be.

Az öregek a peterakás után elpusztulnak. Más esetekben azt tapasztalták, hogy miként azt a Nereis dumerilii Audouin et M. Egyrészük minden további átalakulás nélkül ivaréretté válik, másrészük azonban zöld tengeri féreg változik át és végül kétivarú alakok is jelentkeznek ugyanazon nemzedékben.

Ennek zöld tengeri féreg állapotnak megfelelően a fajok is váltakoznak. Egyes Nereis-fajokban ugyanis mindezideig nem találtak heteronereis-alakot. Másokban viszont még ezideig csak a heteronereis-formát ismerik, a törzsalakra pedig még nem akadtak rá. A Nereisekkel rokonok az Eunicidák. Ezeknek a szelvényei a hátoldalon elágazó kopoltyúfüggelékeket viselnek és hatalmas állkapcsi készülékkel vannak ellátva.

Némelyek közülük tetemesen megnőnek és veszedelmes rablókká válnak. A Földközi-tengerben ismeretesek a szép Halla parthenopeia Chiaje és a nagy Diopatra neapolitana Chiaje, továbbá a csőlakó s egyben átlátszó testű Hyalinoecia tubicola Müller Onophis nevű fajok.

Ehhez a familiához tartozik a dosszié giardia panacur nagy hírre szert tett palolo-féreg, az Eunice virdis Gray Lysidice.

Ez az állat a Samoá-szigetcsoport partjainak közelében él. Zöld tengeri féreg Stair és Powell meg más búvárok írják, ez a féreg a partokon minden esztendőben kétszer jelenik meg mérhetetlen seregekben és pedig október—november hónapokban.

A második alkalommal mindig nagyobb tömegekben jelentkezik az állat s ezért ezt az időt a bennszülöttek mblalolo levu, az elsőt pedig mblalolo lailai, vagyis kis- és nagyplolo időknek nevezik. A féregsereg mindkét alkalommal az utolsó holdnegyedi napot megelőző napon jelenik meg, és pediglen mindig oly hihetetlen tömegekben, hogy a tenger messzi terjedelemben hemzseg a féregtől.

Az első férgek a hajnali szürkületben kúsznak elő, a tömeg zöld tengeri féreg napfölkeltére jelentkezik. Két, három óra múlva azonban minden eltűnik. A lakosság örege, fiatalja ilyenkor begázol a vízbe és díszesen kidolgozott kosaraikkal halásszák a mblaolot, amelyet zöld tengeri féreg helyben nyersen elfogyasztanak, vagy pediglen növényi levelekbe sodornak és kisütik, hogy mint ritka csemegét nagy lelkesedéssel falatozzák.

Ugyanakkor kereskedők nagy száma lepi el a partot, akik minden felesleget megvásárolnak, hogy azt a sziget azon távoli lakóinak árusítsák el, akik a nyalánkságok ünnepén közvetlenül nem vehetnek részt. Nevezetes jelenség, hogy a féregtömegben ép, egész férgeket nem lehet találni, hanem csak 2—20 mm hosszúságú darabkákat, melyek az állat hátsó leszakadt, ivarérett részéből állanak.

zöld tengeri féreg condyloma a végbélnyílás kezelésében

Az állatok váltivarúak, s a hímekről leszakadt darabok sárgásfehérek vagy okkersárgák, viszont szennyes indigókék vagy sötétzöldek a nősténydarabok. Ezek az ivari tagok a vízbe ürítik ivari termékeiket, minekutána a heteronereida-alakok példája szerint nemsokára tönkremennek. Honnan származik a féregdaraboknak ez a nagy tömege?

Ezt a kérdést egymástól függetlenül Kremer és Friedländer derítették ki. Leírják, hogy az Eunice viridis a korálltömbök hasadékaiban, réseiben hogyan él, amíg a föntemlített időpontok elkövetkeztéig ivaréretté nem válik. Az ivari termékek a test hátsó végének gyűrűiben keletkeznek, amelyek egyúttal úgy alakulnak át, hogy úszásra is képesekké válnak. Ha a rajzás ideje megérkezett, a hátulsó testvég leszakad, felúszik a tenger szintje felé, a mellső nagyobb darab azonban a talaj kőtöredékei között marad és az ivarzás céljára leválasztott testvégét helyrepótolja.

Mayer A. Újabban a Zöld tengeri féreg ossawai Izuka után japán palolo vált ismeretessé. Említésreméltó még a Syllidae-ák családja 1. Syllis ramosa M. Gamble: Worms. London, Macmillan et Co Ide piciny állatok tartoznak, melyek mellső vége tapogatókkal és tapogatófonalakkal sűrűn meg van rakva.

Elterjedt fajok: Syllis variegata Grube, Grubea limbata Zöld tengeri féreg. Az idetartozó fajoknak különleges szaporodási viszonyaival később behatóbban foglalkozunk. Az Alciopidák, mint a nyílt tengervíz lakói, víztisztán átlátszók. Ez képesíti őket arra, hogy a tenger felső rétegeiben úszva, kutassanak zsákmány után, melyet magas tökéletességre jutott, szép piros, sötétbarna vagy fekete szemükkel követnek nyomon. E kötet elején látható színes táblánk felső jobb sarkában ennek a családnak egyik képviselőjét, az Asteropoe candida Chiajet szemlélhetjük.

A Phyllodocidák hát- és hasoldali tapintó fonalaikat levélszerűvé fejlesztették s evezőként használják. Testük feltűnően megnyúlt és számos szelvényre tagolódott. A francia és az angol partokon élő Phyllodoce laminosa Sav. Az állatok feltűnő könnyedséggel úsznak. Nappal más ragadozó gyűrűsférgek példájára nyugton hevernek rejtekhelyükön, csak a sötétség beálltával kerülnek elő, hogy zsákmány után lássanak; mozgás közben egész testük vízszintes síkban kígyózik, e mozgásban zöld tengeri féreg állatot evezői támogatják.

Utóbbiakat az állatok rendre nyújtogatják és húzzák meg egészen olyanszerű sorrendben, amint zöld tengeri féreg százlábúak lábaikat, vagyis hátulról előre tartó hullámokban. Miközben ezek az örökös nyugtalanságban leledző részek a fény irányában elfoglalt helyüket folytonosan változtatják, az állat zöld testén ibolyában, kékben és aranyban gyönyörű színjáték ringadozik.

Navigációs menü

Egészen más alkatúak a Glyceridák. Ezeknek hosszúra megnyúlt zöld tengeri féreg kúpszerű fejlebenyben folytatódik, amely maga is keskenyen gyűrűs. Az állatok testnagyságukhoz mérten hatalmas ormányt tudnak kinyujtani, mely rendszerint négy erős állkapcsi foggal van ellátva. Hogy mire használják az ormányukat, azonnal kiderül, ha a tengerparton hirtelen fölfordítjuk az állatokat rejtő követ; mert az ormánynak váltakozó kiöltésével és visszahúzásával szemünk láttára azonnal a földbe fúrják be magukat.

Rejtett, fénykerülő életmódjuknak felel meg a kevéssé eleven színeződés is. A Glycera-nemzetség tagjai messzi tájakra terjedtek el; Újzéland, Valparaiso, Peru, Grönland és Nord-Cap tájáról, valamint a Földközi-tengerből egyaránt ismeretesek. Arenicola marina L. A közönséges homokféreg, Zöld tengeri féreg marina L.

Ezek a Glyceridákhoz hasonlóan élnek. A színárnyalat lakóhelyükkel van szoros összefüggésben, a világos példányok ugyanis tiszta homokfenéken, a feketék pedig az elmálló növényi és állati hulladékoktól sötét, iszapos talajon élnek.

Így gyakran találjuk ezeket a sötétszínű homokférgeket zöldes árnyalattal Nizza iszapos partjain. Az állatok, mint ábránk mutatja, szájukon zöld tengeri féreg poháralakú nyúlványt tudnak kiölteni. A mellső testszelvényeken hátoldalt csak kis kiemelkedésekbe beleültetett sörtecsomók képződnek, ezek mögött azonban 13 középtesti szelvényen díszesen elágazódó, rojtos kopoltyúk vannak. A test utolsó harmada teljesen síma és hengeres, mint www ehető gombák földigilisztánké.

A akut genitális szemölcsök kezelése homokféreg Európának zöld tengeri féreg minden partján él, s Grönlandot is odaértve, ez az egyetlen parti állat, amelynek nagy gazdasági jelentősége van, amennyiben Wagner számítása szerint csak a Norderney-szigeten több mint 9 és félmillió darab férget használnak el a galóca Salmo fogására.

Némelyütt a homokos partokon nagy tömegekben él.

Tartalomjegyzék

Szereti az olyan öveket, ahol apály idején a part szárazra kerül; ilyen helyen a halászok is nagy számban szedik. A féreg gyűjtése nem nehéz, a gyűjtőnek azonban az állat szokásait jól kell ismernie. Zöld tengeri féreg Arenicolák a mi gilisztáinkhoz hasonlóan a talajt nagy tömegben nyelik, melyből a szerves részeket a gyomor és a bél válogatja ki. A féreg, hogy a testén át evett homoktól megszabadítsa magát, földigilisztáinkhoz hasonlóan a fenék szintjére jő föl.

Az ilyenképpen a szájadék fölé lerakott homokhalmocskák éppúgy árulói zöld tengeri féreg homokférgeknek, mint ahogy hasonló esetben gilisztáinkat is a kitúrt földről találjuk meg.

A féreg csöve a homokban mélyre levezet s abban az állat rendkívüli ügyességgel tűnik el. Ezért a homokba mélyen alá kell feszítenünk, hogy az állatot, amennyiben az egyáltalán fönn van, zöld tengeri féreg közben elfoghassuk. A vízbe kivett állat igen lassan mozog. Ilyenkor sárgás-zöldes folyadékot választ el. Ha homokra tesszük, gyorsan beássa magát, miközben a következőképpen jár el: A fúrás kezdetén a mellső gyűrűk térfogatukban lassanként veszítenek egész odáig, hogy a következőbe betolhatóvá válnak.

Ha a néhány mellső gyűrű visszahúzódott, a testvég mintegy lemetszetté válik. Ha ezt elérte a féreg, fejét a homokra nyomja s a behúzott gyűrűket kúpformában hirtelen és nagy erővel előretolja, miközben hosszabb utat fúr magának.

Mivel az ilyenképpen keletkezett a kopoltyúkat még nem fogadhatja be, a következő pillanatban a járatfúrásra előretolt gyűrűk felfúvódnak, megvastagodnak s így az utat kiszélesítik. E közben az előnyomulás közben a test mellső része ragadós anyagot pillangó zeugma öltözködési szabály el, mely a környező homok belső rétegét gyöngéd csővé ragasztja össze.

Bevezetés az állattanba

Ez a nyálkás homokréteg gátolja meg a járatok beomlását. Az Arenicola az ilyenképpen elkészített csőben sörtepamatai segítségével mászkál le és fel.

zöld tengeri féreg a giardiasis gyógyulási ideje

A Clymeniák vagy Maldanidák családjában is hasonló eltéréseket találunk a test különböző szakaszainak kiképződésében. Példaként a Praxilla collaris Clap. Arenia -t említjük fel.

MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)

Praxilla collaris Clap. A praxillák teste két külön szakaszra különödik. Az első szennyes-vörösesen színeződött rész befűződések és bemetszések által válik változatossá, a test hosszabb hátulsó része viszont sárgásvörös és egyformán szelvényeződött. Quatrefages, aki ezt az állatot a francia tengerpartokon megfigyelte, megjegyzi, hogy ő ennek példányait olyan teljesen tisztára átmosott homokban találta, melyben a tápláléknak semmi nyomára nem lehet akadni.

Az állat bélcsöve ezzel a finom homokkal feszesre meg van töltve, miáltal a törzs törékenysége még nagyobbá válott.

Ennek következtében az állatok gyűjtés közben kivétel nélkül darabokra szakadoznak. A csőlakó sörtelábúak közé tartoznak a Chaetopteridák is, melyek teste három különbözőképpen organizálódott szakaszból áll. A fej tölcsér alakú, a tölcsér azonban a hátoldalon nincs kiképezve. Ezután 9 szelvény következik, a szelvények hosszúra nyúlt, lapos lábcsonkokkal vannak ellátva, s a csonkok hátoldali szegélyére barna sörték kötege van felszerelve.

Tudja-e, melyik az élővilág leghosszabb állata?

A legfeltűnőbb az 5 középtesti szelvénynek átalakulása. Az öt szelvény közül az elsőnek lábcsonkjai lapos tapogatók képében messzire előrenyomulnak a már említett mellső testre s ugyanakkor e lábak alsó ágai a hasoldalra átterjedő és ott egyesülő bodrokká szélesednek ki. Viszont a következő második gyűrű felső lábcsonkjai az előzőkkel egyesülő tarajt képeznek és e taraj s a háromoldalú lebennyé átalakult alsó lábcsonk közé feltűnően duzzadt szederjes-vörös bőr tolakodik.

A következő három szelvényen csak a 3. A hátsó testrész pedig, mintegy ötven szelvényen keresztül, mint a képen látszik, hosszúra megnyúlt lábcsonkok következtében rendkívül szélessé válik. Chaetopterus pergamentaceus Cuv.